Magyar Felsőoktatás 2010Hungarian Higher Education 2010

"Magyar felsőoktatás 2010" konferencia

Helyszín: Budapesti Corvinus Egyetem

Időpont: 2011. január 26.

A BCE Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja (NFKK) immár harmadik alkalommal rendezi meg műhelykonferenciáját, amely minden év januárjában egyfajta számvetést készít a felsőoktatás helyzetéről, koncepcionális kérdéseiről. A felsőoktatás kutatóinak, intézményi és kormányzati szakembereinek találkozója 2011 januárjában a magyar és az európai felsőoktatás stratégiai útelágazásait, illetve annak egyes elemeit állítja középpontba. A kutatói tárgyszerűség, azaz a tények reális számbavétele és az előttünk álló évtized stratégiai célkitűzéseinek megfogalmazási vágya elvezethet egy 2020-ra elképzelt pozíció felvázolásához 

A részletes program megtekinthető itt.

 


Előadások

 

I. szekció

Török Ádám (Pannon Egyetem): Globális verseny és intézményi megfelelés

Az Európai Unió lisszaboni programjának megvalósítása, az Európai Felsőoktatási Térség globális versenyképességének növelése iránti igény, valamint a túl ambiciózus célok tarthatatlansága közötti ellentmondás jellemezte az elmúlt fél évtized szakmai vitáit. Az uniós törekvések ellenére fennmaradt nemzeti szétaprózottság számos szektorban, így a felsőoktatásban is reális számvetést igényel azt illetően, hogy Európa milyen irányba mozdulhat. Szilárd tényekre támaszkodva van értelme pozícionálni Magyarországot, illetve a magyar egyetemeket. A globális versenynek a kutató egyetemek vannak leginkább kitéve, és ezt a nemzetközi egyetemi rangsorok is mutatják. A nemzetközi egyetemi rangsorok minden hibájuk ellenére azt jelzik, hogy Magyarország jelenleg egyetlen globálisan versenyképes egyetemmel sem rendelkezik. Kormányzati stratégiai kérdés, hogy egy kis országnak mennyire kellene ilyen egyetem létrehozására törekednie. Az viszont már az intézmények alkalmazkodóképességén is múlik, hogy végül ki kerül vezető pozícióba az európai egyetemek közül.

Náray-Szabó Gábor (Eötvös Loránd Tudományegyetem): Kutatás és versenyképesség a felsőoktatásban

Eltérnek az álláspontok azzal kapcsolatban, mit értünk versenyképesség alatt a felsőoktatásban. Tekinthetjük mércének a tandíjbevételt, a felvett, illetve végzett hallgatók létszámát vagy elégedettségét. Általánosabb megfogalmazással azt az intézményt tekinthetjük versenyképesnek, mely rövid és hosszú távon egyaránt jó állásokat biztosít az ott végzett diplomásoknak a hazai és a nemzetközi munkaerőpiacon. Ez a cél a közvetlen anyagi termelésben, igazgatásban és a legtöbb szolgáltatásban részt vevők számára a gyakorlati ismeretek és készségek átadása, a stratégiai ágazatokban pedig az alapismeretek elsajátítása mellett a kutatás művelése révén valósítható meg. A világszerte ismert és respektált Shanghai lista az egyetemek rangsorolásánál a Nobel- és Fieldsdíjasok, a kiemelkedő publikációk és a rájuk kapott idézetek alapján végzi a besorolást. Ennek fényében egy intézmény csak akkor lehet versenyképes, ha megteremti a magas színvonalú kutatás feltételeit, vagyis a jól kiválasztott témák sikeres műveléséhez elengedhetetlenül szükséges anyagi és szellemi erőforrások kritikus tömegét.

Rédei Mária (Eötvös Loránd Tudományegyetem): A térbeli mobilitás a szellemi tőke növelésének alapja

A nemzetközi mobilitás a humán tőke fejlesztésének az egyik gyorsan és hatékonyan megvalósítható esélye. A kérdést globális összefüggéseiben foglaljuk össze, majd áttekintjük annak szereplőit és feladatait. A tudás hasznosításának alapvető kérdése az ekvivalencia, ami kapcsolódik az oktatás minőségi jegyeihez. Az első részben érintjük a geopolitikai elhelyezkedésünket, az innovációban a tudás átadásának változóját, a nemzetközileg jártas munkaerő felhasználásának dualitását és a feminizációt. A második részben a mobilitás regionális kérdéseit, mint a centrum és periféria vizsgáljuk. A tanulmányi célú mozgással elérhető többlet egyes szintjein, mint hallgató, célország, térségi befogadó és intézmény, jelentkezik. A szerző úgy érvel, hogy az alulról történő kezdeményezés, a helyi szereplők bevonása képes olyan helyzetet teremteni, ami központi támogatás nélkül is képes hatékonyan működni. Az államnak érdeke a jó gyakorlatok forrásokkal történő támogatása, együttműködése a kül- és gazdaságpolitikai stratégiával annak érdekében, hogy ezeket az érkező erőforrásokat is hasznosítsa. A 2007. évi személyek szabad áramlása törvény új felelősségeket határozott meg az intézmények számára. A földrajzi értelemben bővülő szabad áramlási tér a jövőben még további kihívásokkal fog jelentkezni.

Berács József (Budapesti Corvinus Egyetem): Diák mobilitás és Magyarország vonzereje

A középkori egyetem eszmeisége, a peregrinatio természetessége egy-két évszázadra megtorpant a nemzeti nyelv térnyerése és a nemzeti egyetemek megerősödése érdekében. A felsőoktatás tömegszerűsége és a globalizáció logisztikai és információs sztrádái viszont új lehetőségeket tartogatnak, amelyben a nemzetköziség új minőséget jelenthet. A világra való nyitottság, más kultúrák tolerálása, befogadása egy új minőségű patriotizmus és kozmopolitizmus irányába mutat, amely jól illusztrálható a diák mobilitás adatain keresztül. Közben keressük a választ arra a kérdésre, hogy miért érdemes egy külföldi hallgatónak Közép Európából, Nyugat-Európából vagy más földrészekről hozzánk jönni? Ha érdemes, akkor versenyképesek vagyunk a piaci oldalról értelmezett mutatók, mint piacrészesedés, export árbevétel, elhelyezkedési lehetőség, frissen diplomázottak kereseti arányai és más mutatószámok alapján. Amellett érvelünk, hogy a nemzetköziség a tágan értelmezett egyetemi minőség fokmérője is.

 

II. szekció

Keszei Ernő  (Eötvös Loránd Tudományegyetem - Nemzeti Bologna Bizottság): Sokszínű felsőoktatás: európai ajánlások és hazai kihívások

A bolognai folyamat kezdetben (legalábbis látszólag) a felsőoktatási intézmények egységesítését tűzte ki célul – a nemzeti különbségeket megtartva. Ez a legtöbb országban ahhoz vezetett, hogy a korábban létező változatos felsőoktatási szerkezet úgy alakult át, hogy mindegyik intézmény „kis egyetemmé” akart válni. A 2010-es évek vége felé ezt a torzulást az Európai Felsőoktatási Térségben (EFT) is észlelték; 2007 óta nemcsak a nemzeti sokszínűség, hanem a felsőoktatási intézmények feladatainak, küldetésének sokszínűsége is célkitűzésként jelentkezik. Ezek az európai célok összhangban vannak a magyar felsőoktatás reformjának céljaival. A jelenlegi kormányzat ugyanis – igen helyesen – célul tűzte ki a vidéki felsőoktatási intézmények, mint regionális intellektuális központok megőrzését. Ennek megvalósítása természetszerűleg nem lehet az, hogy kormányzati beavatkozással egyetemi képzésre jelentkezett hallgatókat irányítanak át a korábban jól működő vidéki főiskolákra. Sokkal inkább indokolt, hogy ezek a regionális intellektuális központok a régióban valóban felmerülő felsőoktatási igényeket elégítsék ki. Ezzel megoldható lehet a regionális értelmiség kiképzése, és az adott régióban maradásának elősegítése is, így az EFT célkitűzéseinek magyarországi megvalósítása igazi magyar érdekeket szolgálhat.

Danyi József (Kecskeméti Főiskola): Gyakorlatorientált felsőfokú képzés a fenntartható gazdasági fejlődés szolgálatában

A felsőfokú képzés szerepe a jelenben és különösen a jövőben, rendkívül jelentős és összetett szerepet játszik egy ország életében. Ha már egy-másfél évszázaddal ezelőtt fontos volt a „kiművelt emberfők” minél nagyobb száma, akkor többszörösen is fontos ma, amikor az emberek magánéletében ugyanúgy szükség van az új ismeretekre, mint a szakmákban és a tudományos életben. Egy ország nem lehet innovatív, ha csak az elméletileg magasan képzett tagjai innovatívak, készek az új befogadására és annak továbbgondolására. Valamennyi tudományterületen szükség van a gyakorlatias ismeretekre, illetve az ismereteknek a gyakorlatban való alkalmazására. A magyar felsőoktatás korábban – a rendszer vitathatatlanul meglévő hibái, a szintek közötti átjárási lehetőségek nehézségei, a nemzetközi oktatási rendszerhez nem igazán kompatibilis volta ellenére is – tartalmazta a gyakorlatias oktatás fontos elemét, a főiskolai képzést. Hogyan változtatott ezen a helyzeten a bolognai rendszer bevezetése? Meg tud-e felelni az alapképzés (a BA/BSc) annak a kettős elvárásnak, hogy az alapdiplomával el lehet helyezkedni a gazdaságban, de a mesterképzésbe való belépéshez is elegendő a végzettek felkészültsége? Mire van, vagy lesz szüksége a munkaerőpiacnak? Vannak vagy lehetnek-e más formák a gazdaság gyakorlati munkaerőigényének kielégítésére?

Rechnitzer János (Széchenyi István Egyetem): Területi dimenzió a felsőoktatási stratégiákban

Az előadás áttekinti a magyar felsőoktatás intézményei területi szerkezetének alakulását a kilencvenes évek elejétől napjainkig. Alapvetően átrendeződött a hálózat, hiszen nemcsak a hallgatói létszám emelkedett radikálisan, hanem az intézmények száma is. A szervezeti diffúzió a tízes évek közepére spontán intézményi összevonásokhoz vezetett, aminek mind a Dunántúlon, mind az Alföldön megvolt a kedvezményezettje. A hálózat mindezek mellett roppant megosztott, mivel az intézmények minden lehetőséget megragadtak a hallgatói piacok meghódítására, ennek kiváló példája, hogy szinte az összes magyar nagy- és középvárosban találhatunk a székhely intézményeken túl további felsőoktatási tagozatokat, intézeteket. A helyi önkormányzatok felismerték a felsőoktatás településfejlesztő hatását, így számos eszközzel támogatták az intézmények megjelenését, sőt működését. Napjainkra már hazánkban is egyértelművé vált, hogy célszerű összehangolni, sőt összekapcsolni az intézményi stratégiát és az adott település és régió fejlesztési elképzeléseit.

Hrubos Ildikó (Budapesti Corvinus Egyetem): A diverzifikált felsőoktatási rendszer értelmezése Európában

A felsőoktatás sokfélesége egyrészt realitás, másrészt deklaráltan kiemelt érték Európában. Ez utóbbi elsősorban azon realitás elfogadásából adódik, hogy a nemzeti felsőoktatási rendszerek nagymértékben építettek saját tradícióikra az Európai Felsőoktatási Térség létrehozása, a konkrét megvalósítás során. Ugyanakkor figyelembe veszi, hogy a nemzetközi (globális) versenyben csakis a diverzifikált európai felsőoktatásnak vannak esélyei. A XIX. századtól állami irányításhoz, az ún. integrált (egységes) felsőoktatási rendszerhez szokott kontinentális Európában nem könnyű megérteni és kezelni ezt az új helyzetet. A gyakorlatban „beépített konfliktust” jelent a képzési programok, a teljesítmények elfogadása (a hallgatói mobilitás) tekintetében, a kormányzatok számára pedig nagy kihívás olyan finanszírozási rendszer kialakítása, amely hatékonyan támogatja a különböző küldetéseket vállaló felsőoktatási intézményeket – a sokféle társadalmi, gazdasági igény kielégítését szolgáló – feladatuk ellátásában.

 

A konferencia megrendezését a TÁMOP-4.2.1-09/1/KMR-2009-0005 és a TÁMOP-4.2.3-08/1/KMR-2009-0004 projekt támogatta.